A nyeregtetős ház jellemző formáját a fejlesztési terv határozta meg, és tematikus felfogásban egy monolitikus épülettestet formáz, mely túlnyúlik és egyensúlyoz a lejtő peremén.

A kinti látványt különböző szemszögből ragadja meg a négy nagyméretű „bemetszés” vagy megnyitás a sarkokon. A függőleges „kivágások” az épület testén, mint pl. a szellőzők teljes üvegtetővel az ebédlő rész és a lépcsők felett, összekapcsolják a földszintet a felsőbb szinttel.

A megnyitások a kilátás felé a lehető legnagyobb méretben készültek, hogy a nagyszerű panorámát, mint az épület legnagyobb értékét feltárják. A nyitott részek maximalizálásának előfeltétele, illetve az épület zártságának minél teljesebb megszüntetése igényelte az épülettest homogén megjelenését, melyet a tető és a homlokzat egységbe olvadása valósít meg.

A réz különböző felhasználása a dizájnban egyrészről lehetővé tette, hogy a tetőpanelek teljes értékű vízzárást biztosítanak, másrészről elősegítette a monolitikus jelleg átültetését egy absztrakt, éles kontúrokkal formált geometrikus tömbbé.

A tető, és a határoló falak felülete nagyméretű előoxidált, rombusz alakú rézlemezekkel borított, melyeket hagyományos, függesztett rögzítéstechnológiával illesztettek a helyükre. Szép kontrasztot képeznek a belső tér fehér felületeivel. Itt különös figyelmet fordítottak a részletek kialakítására különösen a kiszolgáló és közlekedő terekben, ahol teljesen síkra munkálták a rézanyagot, ugyanakkor biztosították a szellőzést a teljes hátoldali felületen.

Visszahúzódó megjelenésével, antracit színével ez a ház szépen illeszkedik a zöld növényzettel borított városias környezetbe.

A folytonos, fehér „kivágott” felületek felfedik az alaprajz szerkesztési elvét, és áramlást biztosítanak a külső és a belső tér között.

A réz választása a tető és a homlokzatburkolat anyagának egyben a tartósság, a természetes anyag választása is, és hozzájárul az épület hosszú távú fenntarthatóságához.