A koncepció alapja a meglévő bővítés felváltása egy kortárs épülettel, mely a hagyományos télikertek újraértelmezése, egy modern pálmaház. Legyen magától értetődő kiegészítése a műemléképületnek, miközben magát modern technológiájú épületnek mutatja.

A régi kastély túlnyomórészt fehér vakolatú falai mellett az üveg csak mellékszereplő, miközben az új pálmaház főként üvegből épült. Ezt úgy oldották fel, hogy a bővítményben másodlagos belső elemként fehérre vakolt „dobozokat” helyeztek el. A teljes tetőzetet rézzel fedték, hasonlatosan a kastély ablakfülkéihez. Előpatinázott rézből készült zöld színű, perforált lemezek borítják a keleti homlokzatot, és az ajtókat.

Azzal, hogy az üvegház részben elválik a főépülettől, és átlátszósága miatt a környező „díszlet” látványa átjárja tereit. A belső és a külső tér összemosását segíti továbbá, hogy a belső kőpadló kifut a szabadba, egészen a tető ereszének vonaláig. A kőburkolatot fából készült keret foglalja be, mely délen kiszélesedik, hogy egy kellemes teraszt hozzon létre.

A földszinten találkozó-, fogadótér - mely szóba jöhet ebédlőként is - valamint elszeparált előadóterem és tanterem is helyet kapott. Az emeleten két szabadon alakítható iroda és egyéb irodablokkok, valamint a falazott fehér „dobozokban” kiszolgálóhelyiségek találhatók. Ezek felett az északi részen a réz tetőt kalapszerűen megemelték, hogy elrejtsék benne a légtechnikai berendezéseket.