A védőtető témája nagyon fontos, a rézfedél körülbelül 4000 tojásra vigyáz.

Az építészeti forma ez alatt jelképesen üres, a semmihez közelít. Csupán két oszlop támasztja alá az épületet, és a lépcsőház merevíti.

A felső szintre nem kerültek ablakok, a kiállítótérbe csak lentről érkezik természetes fény, a kifelé dőlő, túlnyúló, alulról üvegezett szerkezeten keresztül.

A réz tetőfedés végső soron a megrendelő kívánsága volt: Bertoni a legtartósabb anyagot választotta. Az állókorcok függőleges vonala a tető vízszintes kiterjedésével áll szemben. Alsó részét tömör rézsínekből készült keretekkel alakították ki.

Az üveggel kiegészített lendületes formájú épületrész jelentőségét tovább emeli a patinásodás. A réz jellegzetes színe idővel a környező tetők színéhez igazodik, az épület teljesen beilleszkedik a környezetébe, és közben megőrzi függetlenségét.

Anne Isopp építészeti kritikus írta a múzeumról:

(…) ékszerdobozra hasonlít, nemcsak azért, mert kompakt, de azért is, mert a legkisebb részletig gondosan kivitelezett, és méltó kerete a kiállított darabok bemutatásának.

Iris Meder építészeti kritikus a következőképpen egészítette ki a fenti megállapítást:

(…) szemlátomást új épület, mely mintha mindig is ott lett volna.